Ezt a történetet egyes szám első személyben szeretném megírni, mert így könnyebb elmondani. 

A történet.

A negyedik ikszen túl vagyok, és a gyengébbik nemet képviselem. Úgy alakult az életem,hogy az elmúlt 6 évben lett egy kapcsolatom, egy olyan férfival aki nem egyedül álló. Amikor összejöttünk én elég mély lelki gödörben voltam, nem hittem, hogy valaha még észrevesz engem az erősebbik nem képviselője. De észrevett. Szerelem lett és nagyon jó kapcsolat, jó sok szex-el fűszerezve ami mind a kettőnek nagyon jó. Egy munkahelyen dolgozunk, a szokásos sablon.

De ahogy az ilyen kapcsolatoknál lenni szokott itt is bekövetkezett. Az egyik fél többet akart a kapcsolatból mint a másik. Itt aki többet szeretne az én vagyok. Szeretnék a partnerem oldalán élni, vele lenni nap mint nap. NAgyon hiányzik az életemből, szeretnék egyfajta állandóságot, és nem szeretem a megosztottságot, a "második" helyezést. A partnerem ezt önzésnek nevezi, hogy én birtokolni akarom őt. 

Most jutottam el odáig a kapcsolatban, hogy nem bírom tovább, valamerre el kell billenteni ezt a mérleget. nekem nem megy így ebben a formában tovább ez a kapcsolat. Ő meg nem akar összecuccolós-pakolós jelenetet. Oka: ha én ráunnék és kitenném a szűrét nem marad semmije. De elengedni sem akar, mert szüksége van rám, szeret (mondja). A megtartásomért nem kevés változtatást tett már az életében és tesz is de a véglegeset nem akarja, mert fél attól, hogy nem sikerül velem sem mint ahogy otthon is, tönkre megy és akkor vele mi lesz. A kora miatt aggódik, mert nálam 12 évvel idősebb.

Na eddig a történet.

Tudom, hogy a történet sablonos, és nagyon sok hasonló eset történt már az életben. Én mégis kiváncsi lennék, hogy mit mondanátok mit tegyen ez a nő? Nagyon szereti a partnerét, teljesen bele van habarodva de elég eszes ahhoz, hogy a szive helyett az agya irányítsa. Szeretne állandóan a partnerével élni így nem tudja folytatni. Lelkileg nagyon megviseli ez a helyzet, nem akar egészségileg megroppanni az állandó stressz miatt.

De a szakítás is nehéz. Miért? Mert fél, hogy egyedül marad, hiányozna neki a partnere, a figyelme, a törődése és nem utolsó sorban a szex. És ami lényeges, egy helyen dolgoznak, a munka szorosan összeköti őket. Nem tud nap mint nap találkozni avval az emberrel akit szeret, és el kell hagynia. Mert nő. Munkahelyet meg? Hát ez is egy külön téma. 

Kérdésem az lenne, mit tegyen? Folytassa, és reménykedjen? VAgy szakítson? És ha igen hogyan?