Figyelek rád

 A minap hallottam a tévében, hogy azok az egyedül álló anyák, akik szüléskor nem neveznek meg apát, a gyermek születési anyakönyvi kivonatába egy kitalált személy írnak be.

Első döbbenetemben nem is fogtam fel a dolgot, aztán elkezdtem gondolkodni.

Kitalált embereket teszünk statisztikailag létezővé. Nem létező valakit kreálnak hivatalosan, és úgy készítik el a statisztikákat és mondják ki a nagy szavakat. Akkor most ki hazudik?

És nem értem, hogy egy állítólagos demokratikus rendszerben élő honpolgár (jelen esetben a szülő nő, az anya) miért nem dönthet úgy, hogy az ő gyermekének nincs apja?! Mert nem akarja, nem tudja megnevezni? Miért kell fokozni a nehéz helyzetét avval, hogy a gyermeknek, aki még nem tud magáért kiállni egy nem létező valakit adnak apaként akit(amit) utána egész életen át hurcol magával.

Javaslatom lenne ezen anyukáknak, hogy bármit mondhatnak, azt rögzítik be a születési anyakönyvi kivonatba, ezért mondják azt, hogy az apa neve Kitalált Apuka, Nemlétező Személy, Statisztikai Adat. Ha ezt valaki bediktálná képesek lennének beírni az anyakönyvi kivonatba?

És ez hoz magával egy másik gondolatot. Akkor mennyit is mint okirat egy születési anyakönyvi kivonat?! Ezek után....

Na szerintem ez egy jó kis téma, lehet rajta csámcsogni. NAgyon érdekelne a véleményetek.

 Most egy kissé más téma felé kacsingatok és megyek el. Azon gondolkodtam, hogy milyen is az emberek szórakozási, ünneplési szokásai, módjai? Akárhogy is nézegettem ezt a témát, biztos, hogy nem ítélhetem meg jól a dolgot egyedül, ezért szeretném közzé tenni és olvasni a véleményeket. Kíváncsi vagyok mások véleményére.

Az én kutakodásom eredménye ez lett. 

Minden szórakozási formában,  bármilyen társadalmi összejövetelen, akár két ember találkozik akár nagyon sok az ital, az alkohol szerepet kap, és elég kiemelkedőt. Nekem a személyes tapasztalatom, hogy az alkohol bizonyos mértékig lehet, hogy egészséges, de hogy oldja az emberek kontrollját és nem a legjobbat hozza ki belőlük az biztos. Mindenkire hatással van és mindenki megváltozik tőle. Ki jó irányban mert szeretni való bohóc lesz és ki rossz irányba mert agresszív állattá válik. Ez utóbbiból van több sajnos. Én azt kérdezném miért kell ez? Miért kell innia valakinek, hogy azt mondhassa jól érzem magam? Miért kell innia,hogy levetkőzhesse a gátlásait? Ahogy sokan mondják? Miért nem tudja valaki alkohol befolyásolása nélkül is jól éreznie magát?

Kíváncsian várom a reakciókat ha lesznek!

 Ezt a történetet egyes szám első személyben szeretném megírni, mert így könnyebb elmondani. 

A történet.

A negyedik ikszen túl vagyok, és a gyengébbik nemet képviselem. Úgy alakult az életem,hogy az elmúlt 6 évben lett egy kapcsolatom, egy olyan férfival aki nem egyedül álló. Amikor összejöttünk én elég mély lelki gödörben voltam, nem hittem, hogy valaha még észrevesz engem az erősebbik nem képviselője. De észrevett. Szerelem lett és nagyon jó kapcsolat, jó sok szex-el fűszerezve ami mind a kettőnek nagyon jó. Egy munkahelyen dolgozunk, a szokásos sablon.

De ahogy az ilyen kapcsolatoknál lenni szokott itt is bekövetkezett. Az egyik fél többet akart a kapcsolatból mint a másik. Itt aki többet szeretne az én vagyok. Szeretnék a partnerem oldalán élni, vele lenni nap mint nap. NAgyon hiányzik az életemből, szeretnék egyfajta állandóságot, és nem szeretem a megosztottságot, a "második" helyezést. A partnerem ezt önzésnek nevezi, hogy én birtokolni akarom őt. 

Most jutottam el odáig a kapcsolatban, hogy nem bírom tovább, valamerre el kell billenteni ezt a mérleget. nekem nem megy így ebben a formában tovább ez a kapcsolat. Ő meg nem akar összecuccolós-pakolós jelenetet. Oka: ha én ráunnék és kitenném a szűrét nem marad semmije. De elengedni sem akar, mert szüksége van rám, szeret (mondja). A megtartásomért nem kevés változtatást tett már az életében és tesz is de a véglegeset nem akarja, mert fél attól, hogy nem sikerül velem sem mint ahogy otthon is, tönkre megy és akkor vele mi lesz. A kora miatt aggódik, mert nálam 12 évvel idősebb.

Na eddig a történet.

Tudom, hogy a történet sablonos, és nagyon sok hasonló eset történt már az életben. Én mégis kiváncsi lennék, hogy mit mondanátok mit tegyen ez a nő? Nagyon szereti a partnerét, teljesen bele van habarodva de elég eszes ahhoz, hogy a szive helyett az agya irányítsa. Szeretne állandóan a partnerével élni így nem tudja folytatni. Lelkileg nagyon megviseli ez a helyzet, nem akar egészségileg megroppanni az állandó stressz miatt.

De a szakítás is nehéz. Miért? Mert fél, hogy egyedül marad, hiányozna neki a partnere, a figyelme, a törődése és nem utolsó sorban a szex. És ami lényeges, egy helyen dolgoznak, a munka szorosan összeköti őket. Nem tud nap mint nap találkozni avval az emberrel akit szeret, és el kell hagynia. Mert nő. Munkahelyet meg? Hát ez is egy külön téma. 

Kérdésem az lenne, mit tegyen? Folytassa, és reménykedjen? VAgy szakítson? És ha igen hogyan?

 Ezt a blogot abból a gondolatból hoztam létre, hogy sokan szeretnek egy-egy adott témához hozzászólni, vitatkozni. Én meg szeretem figyelni, olvasni a véleményeket ahogy kialakul egy vita, véleménykör, ahogy a résztvevők észrevételeket tesznek.

Várom az ötleteketis, hogy miről is vitatkozzunk itt együtt.

Az első témám az örök, női-férfi kapcsolat. Vitaindítónak. A történetet a munkám során hallottam és név és személyek nélkül teszem közzé, a téma kedvéért.

Van egy házasság, ami már tart több mint tíz éve de olyan átlagos, vagyis nem működik felhőtlenül, a felek nem lobognak egymás felé de nem mentek szét az idők hossza alatt. Aztán bekövetkezik az amit senki sem gondolt. Az egyik fél megbetegszik, nagyon. A betegsége a házasságot alapjaiban rázza meg, mert nem tud működni semmi a két fél között a betegség miatt.  Nem megy a szex, mert a gyógyszerek mellékhatásaként állandó a szexmentesség. Nem megy a beszélgetés mert mind a két fél agyonhallgatja a dolgot, nem akarnak beszélni a problémákról. Mind a ketten a másikban látják a kialakult helyzet okát. A meggyengült fizikai állapot miatt az egyik félre marad minden. Gyerek, háztartás, teendők. A másik felet rokkantosítják, így teljes a kivonulása az aktív életformából.

És ekkor megjelenik egy harmadik. Az egészséges fél reagál a reakciókra, mert már évek óta hiányolja a normális életet amit megszokott.  De jön vele az örlődés, a gond.

Vitaindító kérdésem:

Elítélendő e, hogy az adott emberke reagált és viszonyt létesített?

Mit tennétek annak a helyében aki egészséges maradt?

HA elválna hogyan ítélnétek meg a tettét?

Várom a reakciókat!